22. fejezet.
Bál és gyötrelem

Gyorsan elérkezett a másnap délután és a lányok készülődni kezdtek. Nagy volt az izgalom, de még nagyobb a boldogság, hogy nemsokára egy olyan valaki karjaiban lesznek, akire mindig - legalább is az utóbbi időben - vágytak. Sorban öltötték fel estélyi ruháikat, és csillogó tekintettel nézték társaikat. A nagyterem eközben ünnepi díszekbe öltözött.

Mindenhol ezüst és fehér díszek, óriási feldíszített fenyőfák és különálló kisasztalok voltak. Lassan elérkezett a várva várt hét óra és párok kezdtek özönleni a folyosókra. A Griffendél klubhelységében is izgatott fiúk várták párjukat, hogy együtt vonulhassanak le. Harry, Ron és Alex feltűnően kicsípte magát, és kissé idegesen ácsorogtak a lányokra várva.

- Ó anyám! Mikor jönnek már ezek a csajok?! - kérdezte felháborodva a vörös srác.

- Csak nyugi Ron. Ha nem tudnád, miattunk csinosítják magukat.

- Alexnek igaza van Ron, mindjárt kész vannak és… - Ám ekkor a várva-várt hölgyek sétáltak le sorban a hálókörlet felől, belefojtva Harrybe a szót. A srácoknak még az álla is leesett, mikor meglátták a csodálatos ruhákba öltözött nőket. Igen immáron mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy ők már nem kislányok.

- Gyönyörűek vagytok - dicsérte Alex a közeledő szépségeket.
- De Hermione hol van?

- Ő is mindjárt jön. Azt mondta, menjünk előre, majd utánunk jön - hadarta Ginny, közben belekarolt Harrybe és a többiekkel együtt elindultak a portrélyuk felé.

- Clar csodálatos vagy… egyszerűen alig találok szavakat - vigyorgott Alex miközben elvörösödött a lány tekintetétől.

- Köszönöm. Te is remekül festesz. Még az átlagosnál is jobban… hupsz… - kapott a szája elé a lány.

- Azt hiszem elszóltam magam. – Ezúttal ő vörösödött el tetőtől talpig. Alex csak boldogan vezette partnerét az egyre hangosodó zene felé.


Eközben Draco és Blaise idegesen ácsorgott a Mardekár klubhelységében.

- Hát ilyen nincs! Potter megnyeri a csatát Voldemort ellen, mire ezek készen lesznek. – fortyant föl a fiú.

- Annál jobb nekünk. Akkor minekünk csak élvezni kell az életet. - A szőke megdöbbent képét látva hozzátette:

- Jaj Draco nyugodj már meg! Mi is ott leszünk az első sorban, mikor szét kell alázni a csuklyásokat, és különben meg mit izgulsz? Haver, még egy csaj miatt sem paráztál ennyire.

- Ne szívass Blaise. Nincs túl jó kedvem. Tiszta ideg vagyok, de még én sem tudom, hogy mi miatt.

- Én tudom - mondta sokat sejtetően, Draco pedig megkövülten várta a megváltó választ.

- … és pedig?

- Ugyanaz, mint nekem. - A szőke még mindig értetlen arcát látva hozzátette.
- Ó haver, hogy valaki ennyire nőcsábász legyen, de ne értsen a nőkhöz! Hogy hoztad ezt össze eddig?

- Ne csigázz Blaise, mert a végén eltiltalak a húgomtól, és gondolom, annak nagyon nem örülnél.

- Pontosan ez a megoldás a bajodra. Én imádom Tyát, és TE pedig belezúgtál Eileenbe.

-… mi van? Én… én nem… zúgtam bele, de hiszen még csak nem is tetszik. Csak barátok vagyunk. - Épphogy be tudta fejezni mikor a lépcső alján megjelent a két lány. Draco még levegőt is lefelejtett venni olyannyira meglepődött rajtuk. Először is hihetetlen volt számára, hogy húga így megnőtt, másodszor pedig maga Eileen. Rá már szavakat sem talált.

- Hölgyeim. Csodálatosan festenek eme gyönyörű estén - lépett oda Blaise a lányokhoz és udvariasan kezet csókolt mindkettőnek, majd jobbját felajánlva elindultak a szőke lánnyal. Eközben Draco megsemmisülten állt még mindig egyhelyben és tátott szájjal figyelte Eileent. A lány fantasztikusan nézett ki a ruhában, ami tökéletesen passzolt rá. Végre Draco is rájött, hogy az előtte álló lány nem csak belül, de kívül is tökéletes. Gondolatmenetéből barátja beszólása térítette észhez.

- Hahó haver! Kicsit hülyén nézel ki! Így, tátott szájjal, pont olyan vagy, mint Weasley, mikor bejelentik, hogy lekésett a vacsoráról.

- Hogy… ja Blaise kopj le! - Azzal odament és karját nyújtva a lánynak elvezette őt. Szinte egész úton meg sem mert szólalni, ami fölöttébb idegesítő volt számára. „Ilyen nincs! Én vagyok a Roxfort Casanovája, és mégis úgy viselkedek, mint valami kezdő. Mi a fene van velem? „Ránézett a mellette kissé idegesen lépkedő lányra, aki ráemelte tekintetét és kérdőn nézett a szürke szemekbe.

- Valami baj van? Esetleg nem teszik a ruha, vagy velem van bajod? - fakadt ki aggodalmasan a lány. – Nézd, ha meg akarod gondolni magad, akkor még megteheted. Nem muszáj velem jönnöd a bálba.

- Nem… nem erről van szó… csupán megleptél. Ennyi… csodaszép vagy és ezt eddig ilyen szinten észre sem vettem - mondta olyan halkan, hogy csak a lány hallhassa. Eileen kissé elpirult, de immáron mosolygott és ez Dracót is megnyugtatta. Az előcsarnokba érve összefutottak a többiekkel.

- Na akkor mind megvagyunk?

- Nem, Blaise Hermione még nem ért le - morogta Ron, aki nagyon elfoglaltnak tűnt a Patil lány tanulmányozásában.

- Remélem nem vert át. De ha nem akar jönni, akkor fölmegyek érte, és személyesen hozom le. – jelentette ki John. Szerencsére nem kellett felmennie, mert az említett kecses, de határozott léptekkel közeledett a lépcső alja felé. A környéken lévő összes fiú odafordította a tekintetét függetlenül attól, hogy párjuk esetleg megvetően figyeli reakciójukat. A lány bevonulása egy hercegnőével is fölért.

John odaszaladt és kezet csókolt a lánynak. Az mosolyogva karon ragadta és elindultak a terembe. Odabent már majdnem mindenki bent volt, így a tanári asztal is hiánytalan létszámmal szerepelt. Perselus Piton sorra nézte a bevonuló párokat, s mikor megpillantotta lányát, el sem akarta hinni, hogy az már szinte felnőtt nőként vonul egy igencsak ideges Draco Malfoy oldalán.

- Nahát Perselus, milyen csinos a lányod.

- Igaza van Narcissa. Rendkívüli ifjú hölgy, minden értelemben - mondta elismerően az igazgatónő. De Piton akkor már semmi sem hallott. Csak a jelenést nézte az ajtóban. A bájitaltanárban meghűlt a vér és kiszáradt a szája. Hermione elképzelhetetlenül gyönyörű volt, mintha csak álmaiból lépett volna elő egy angyal. Kissé eltátott szájjal meredt a lányra, ami az igazgatónőnek is feltűnt.

- Perselus valami gond van?

- Nem, nincs semmi gond. – Hogy zavarát leplezze, gyorsan belekortyolt a borba. Minerva sokatmondó mosollyal a képén visszafordult a diákok felé.

- Mindenki nagy szeretettel üdvözlök a karácsonyi bál alkalmából. Rendkívüli örömmel tölt el, hogy láthatom a sok boldog arcot önök között. Nem kívánom szaporítani a szót, mindenkinek békés ünnepeket kívánok. Most pedig lássanak csak neki az ünnepi lakomának! - Ahogy kimondta, megjelentek az ételek és mindenki vidám hangulatban kezdett el falatozni. Egy valaki ült csak meredten maga elé nézve: Piton.

- Perselus kérem, egyen valamit, vagy legalább tegyen úgy, mintha élvezné a vacsorát.

- … sajnálom, de az most nem megy. - Minerva óvatosan megbökte és hangszigetelő bűbájt bocsátott kettejükre.

- Figyeljen Perselus, látom, hogy valami baja van, és ha a megérzéseim nem csalnak, akkor egy bizonyos fiatal hölgy áll a háttérben. - Sokatmondóan az egyik asztal felé mutatott ahol Jon és Hermione foglalt helyet. Piton, ha lehet, még idegesebb lett és már kezdett vörösödni.

- Sajnálom igazgatónő. Én próbáltam, de nem megy.

- Mégis mi nem megy? Az egy természetes dolog, ha valaki vonzódik a másikhoz, pláne ha az illető egy ilyen okos és csinos lány, mint Ms Granger. - Piton erre fölkapta a fejét és meglepetten bámult a nőre.

- De… honnan tudja?

- Ugyan már fiacskám lehet, hogy öreg vagyok, de még nem vak. Látszik, ahogy szenvedsz, mikor a közeledben van. Gondolom, ő is tisztában van az érzéseiddel, mert rajta is hasonlókat vettem észre az utóbbi napokban.

- Hát… igen… szeretjük egymást… legalábbis én őt. Abban már nem vagyok biztos, hogy ő is így érez e. Megbeszéltük hogy itt az iskolában nem lesz köztünk semmi, mert nem akarunk botrányt.

- Ugyan már kit akartok átverni? Már ne is haragudj, de ha ez igaz, akkor már tudom miért ilyen Hermione. Gondolom, Narcissa megjelenésével kezdett egy kissé feszültté válni a hangulat köztetek, és mivel úgy volt vele, hogy te egy kissé többet vagy az említett személlyel, ezért tőle már nem is akarsz semmit. Ez pedig rosszul érintette és inkább visszavonulót fújt. Biztos úgy érzi, hogy labdába sem rúghat egy olyan kaliberű nő mellett, mint Narcissa.

- De hát ez hülyeség. Hiszen mi csak barátok vagyunk, semmi több. Én Hermiónét szeretem, és ezt ő is, tudja.

- A jelek szerint nem. Figyelj, van egy ajánlatom. Tudom, hogy mind a ketten maximálisan felelősségteljes emberek vagytok, így nyugodt szívvel mondhatom, hogy amiről a külvilág nem tud, az nem is létezik, ergo nem fáj neki. Ha érted, mire gondolok.

- Ezzel most arra célzol, hogy én és… ő nyugodtan lehetünk együtt, csak mások ne tudják meg, míg itt tanul? - A válasz csak egy kis biccentés volt.

- Van is egy ötletem. Mit szólna egy kis tánchoz? - Piton meglepett képét látva és a vacsora végét jelezvén felállt.

- Most, hogy a lakomának vége lett, azt ajánlom, elevenítsünk föl egy régi, ámbár szép hagyományt. A két Iskolaelsőt kérném, hogy járják el velünk a báli nyitó táncot. Mr Malfoy és Ms Granger, kérem, fáradjanak közelebb. - Az érintettek elindultak a terem közepe felé és az igazgató nő is kis unszolására, de Piton is talpra állt.

Körben, a teremben hallani lehetett a különböző pusmogásokat, mint „fúj hát én, nem hagynám, hogy a vén denevér rám tegye a kezét!” Vagy: ”tiszta agyrém, mintha horrorfilmet kéne néznem.” Piton alig bírt magán uralkodni. Mikor megállt a lány előtt, udvariasan meghajolt és közelebb lépett hozzá. Óvatosan egy némító bűbájt szórt magukra majd megszólalt.

- Hermione szabad egy táncra?

- Igen. - Azzal a bal kezét a lány derekára téve, míg a jobbjában Hermione kezét tartva indult el a zen ütemére. Furcsa mód hihetetlen őszhang volt köztük, amit mindenki érdeklődve nézett. Hermione kezdte kényelmetlenül érezni magát.

- Mit akarsz tőlem? - tette fel az első kérdést, ami azóta fogalmazódott meg benne mióta rájött, hogy a férfi és közte valami nincs rendben.

- Csak egy esélyt arra, hogy bebizonyítsam neked igenis, csak te számítasz és senki más. Hogy csak és kizárólag téged szeretlek.

A lány nem bírt a szemébe nézni. Fájtak neki a férfi szavai, mert nem tudta elhinni, hogy mindez valóság. Nem akart még több fájdalmat magának. Már így is szenvedett eleget és nem bírna ki még egy csapást.

- Ne haragudj, de az lesz a legjobb, ha elfelejtjük egymást. Én nem bírnék ki még egy veszteséget, így elejébe megyek és eldobom azt, ami már így is elég fájdalmas. - Piton arca megfeszült, legszívesebben most azonnal ordítozni kezdett volna, hogy még is mit képzel a lány. Vagy egy óriási csókkal bebizonyítani neki mit is érez igazából, de a teli terem, ezt megakadályozta. Közben véget ért a tánc és a diáksereg elözönlötte a parkettet.

Hermione könnyes szemmel nézett az értetlen férfira, aki megsemmisülten vette tudomásul, hogy most törték össze végérvényesen a szívét. Azt, amiről azt hitte, már tizennyolc éve nem létezik. Nézte a lány távolodó alakját és legszívesebben meghalt volna.

- Na hogy ment Perselus? - érdeklődött az igazgatónő, de mikor meglátta Piton ködös szemeit óvatosan kiterelte a teremből, mintha csupán megbeszélnének valamit. Mikor kiértek bevezette a sokkos férfit egy terembe.

- Mi történt? Perselus kérlek, szólalj meg! - A férfi lassan felemelte a fejét és az idős nőre nézett.

- Azt mondta vége… és semmit nem akar tőlem - préselte ki magából a szavakat, de már nem tudta visszafojtani előtörő könnyeit. Az igazgatónő csak állt meglepetten, nem tudta mit is kezdhetne a reményvesztett férfival. Ezért anyai gondoskodással vonta közel magához Pitont, aki hálásan kapaszkodott bele a felé nyújtott kézbe. A nőben ekkor tudatosult, hogy az oly rideg és kíméletlen embernek van lelke, ami most elmondhatatlanul szenved.

- Nyugodj meg Perselus, minden rendben lesz.

- Nem lesz semmi rendben! Az egész elcseszett életem romokban hever. Egy rohadt baklövésem miatt szenvednek a körülöttem lévők. Miattam haltak meg Potterék, mert Én elárultam a jóslatot! Miattam kellett egyedül felnőnie a gyerekeimnek és miattam halt meg az anyjuk is! Én öltem meg Albust is, ahogy egy csomó másik embert Voldemort parancsára. Erre mikor már kezdtem benne reménykedni, hogy esetleg minden jobb lehet, a nő, akit imádok, elhagy és mindezt úgy, hogy közben ő is szeret engem. Ebbe bele kell őrülni! Elegem van ebből az egész rohadt világból, egyáltalán minek élek?! Jobb lenne, ha meghalnék, akkor… - Hirtelen egy óriási pofon csattant Piton arcán, ami teljesen meglepte. Egy meglehetősen mérges McGalagony állt előtte.

- Még… egyszer meg ne halljak ilyen alpári baromságot a szádból megértettél?! - A férfi csak bólogatni tudott meglepettségében. – Igenis nagy szükség van rád, ami megtörtént, azon már úgysem lehet változtatni. De itt vannak a gyerekeid, akiknek szüksége van rád, és itt vannak Harryék is. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, megszerettek téged ezek a srácok, és gondolom, szeretnéd még látni az unokáidat is - mosolygott immáron az idős nő.

- Hogy… az unokáimat?

- Hát, ha a jelenlegi felállás marad, akkor a lányodból minden bizonnyal Mrs Malfoy lesz és a fiad is egy igencsak okos boszorkányra talált Clar személyében.

- Még hogy a lányom Dracóval! Na, azt már nem! Nem hagyom, hogy hozzáérjen!

- Perselus, te sosem változol, de látom ez helyre tett. Amúgy biztosítalak róla Mr Malfoy tisztes szándékokkal közelít Eileen felé.

- Ezt hogy érted?

- Nem igaz, hogy nem vetted észre! Az a fiú eddig minden lánnyal csak szórakozott és semmi gátlása vagy szégyenérzete nem volt. Ellenben, mikor az ajtóban megjelent a lányod oldalán, olyan ideges volt, hogy azt szinte tapintani lehetett a levegőben. A lányod teljesen az ujja köré csavarta a fiút és mindezt úgy, hogy Draco csak most kezd ráébredni a dologra. - mosolygott teljes nyugalommal.

- Gyere, menjünk vissza a bálba. Gondolom, még szeretnél egyet táncolni a lányoddal, nem?

- De, igazad van. Menjünk, de nem maradok ott sokáig. - Miután besétáltak, Piton megkereste a lányát és felkérte táncolni. Eileen látta, hogy apja bár próbálja magát tartani, de szemében látszik, mennyire szenved. Végül felajánlotta neki, hogy lekíséri de, Perselus visszautasította mondván, neki itt a helye és a párja is epekedve várja, hogy ismét a karjaiban tarthassa.

Még körbenézett a teremben és egy pillanatra meglátta Hermiónét, amint éppen John karjai közé bújva és fejét annak vállára hajtva táncol, egy félreeső helyen. Hihetetlen féltékenység futotta el és eldöntötte, hogy megpróbálja kiverni a fejéből a lány. Persze, azt már nem láthatta, hogy Hermione zokog a fiú vállán és az csak kedves, baráti, mondhatni testvéri szavakkal vigasztalja. A bál összességében a többieknek jól sikerült, még Ron is összejött Parvatival.

Piton a lakosztályába érve az immáron jól ismert, és évek óta ideiglenesen használt gyógymódhoz fordult. Nekiállt legyűrni egy egész üveg Whiskyt, aminek a hatása nem maradt el. Egy igen részeg és kábult férfi feküdt a kanapéra dőlve és magában motyogva aludt el.

Másnap reggel a Roxfort Expressz elindult a hazasiető diákokkal köztük az Odúba siető Harryékkel. Úgy döntöttek, hogy ott töltik az ünnepeket. Piton későn ébredt fel, így már nem tudott kiérni a többiekhez. Letaglózva fogadta el a tényt, hogy Hermione végleg elment. Önsajnálatába próbált visszasüllyedni, mikor kinyílt a lakosztálya ajtaja és pár fiatal lépett be rajta. Azok kissé fintorogtak az erős alkohol szag miatt.

Miután meglátták az elég kétes állapotban lévő férfit, cselekedni kényszerültek, ami abban merült ki, hogy John és Draco betuszkolták a férfit a hidegvíz alá, amíg a lányok készítettek egy jó erős kávét. Miután ismételten összegyűltek a most már rendbe hozott nappaliban, Piton körbenézett. Ott volt fia, Blaise, Draco, Tya, Eileen és Clar, akik mind értetlenül meredtek rá.

- Várjuk a magyarázatot - morogta maga elé a fekete hajú lány McGalagonyt megszégyenítő pillantással.

- Nincs semmi mondani valóm. Én nem tarthatok egy görbe estét?

- De csak azt általában társaságban szokták és nem 2 üveg Lángnyelv Whisky elfogyasztásával - sorolta rezignálta Alex. Piton nagyot sóhajtott és végül kibökte.

- Kicsit magam alatt voltam. Ennyi az egész.

- Aha és ennek semmi köze ahhoz, hogy Hermione úgy ki volt borulva?

- Hogy micsoda? Clar, te jó ég, még ő volt kiborulva?! Mikor ő hajított ki, mint valami használt rongyot?!

- Aha, szóval akkor ez a baj, szerelmi bánat. Dobott a nő, te pedig italba fojtod bánatod.

- Fogd be Draco, vagy kitagadlak! - morogta Piton maga elé miközben harcolt a feltörni készülő hányinger ellen.

- Nincs rondább látvány egy másnapos férfinál. Én már csak tudom. - Mindenki Clarre nézett.

- Higgyetek neki, tudja mit beszél és én is. John átlagban kéthavonta részegre itta magát a barátnője miatt. Természetesen minden alkalommal mi kapartuk össze, minden alkalommal. Nem szép látvány - hümmögött még egy sort Tya.

- Erről jut eszembe, biztos jól alakult az estéje. - fintorgott egy sort Piton

- Attól függ, mit ért ez alatt. Mert ha ezen egy egész estét átsíró lány vigasztalását és pátyolgatását érted, pusztán testvéri szeretetből, akkor igen jó estéje volt. - Piton elképedt. Szóval a lány is ramatyul érezte magát. Ez némi elégedettséggel töltötte el, de el is szomorodott. Ha Hermione így döntött, tiszteletben fogja tartani azt, és nem keresi többet. A fiatalok szomorúan fogadták el a férfi beletörődését, de nem vitatkoztak vele.

Már két nap telt el a többi diák hazautazása óta, mikor egyik este lefekvés után Clar valami furcsa zajra lett figyelmes. Nem tudta, hogy mi, vagy ki lehet a zaj forrása, így elindult a felettük lévő szoba irányába.

- Ez Ginnyék szobája. Vajon ki maradt itt? - motyogta maga elé majd óvatosan bekukucskált. Odabentről halvány fény szűrődött ki és kis neszezést lehetett hallani, aztán egy ajtó nyikorgását. Mikor összeszedte bátorságát benyitott, ám igen csak meglepte a látvány.

A szoba elég kihaltnak tűnt, mindössze egy-két véres kötszer hevert az egyik ágy mellett a földön. Már éppen ki akart menni, mikor a fürdő ajtaja kinyílt és onnan egy elég megviselt állapotú Hermione Granger lépett elő

- Ó… szia Clar - próbált mosolyogni a meglepett évfolyamelső, de ez jelen pillanatban inkább vicsorgásnak tűnt. Mikor az ajtót elhagyva közelebb ment az ágyhoz, láthatóvá vált az oka is. A lány csak egy maga köré tekert törölközőt viselt, s ez éppen elég volt ahhoz, hogy Clar észrevegye a Mione testét borító rengeteg sebhelyet és zúzódást. Ijedten és aggodalmasan szaladt oda a lányhoz, hiszen az már az ájulás határán volt.

- Hermione veled meg mi a fene történt?! Uram irgalmazz, tele vagy sebekkel! Ki támadott meg?

- Senki, nyugodj meg! Mindössze gyakoroltam egy kicsit és úgy látszik, egy kissé elvetettem a sulykot.

- Egy kissé! - Szinte vinnyogó hangon rótta meg barátnőjét miközben az ágyra, segítette. – Először is, mi az, hogy te itt vagy és nem mentél Harryékkel?! Másodszor miért nem szóltál hogy itt vagy? Harmadszor: TE MEGŐRÜLTÉL? Mi a fenének gyakorolsz ilyen keményen?! Meg akarod ölni magad? - Hermione csak ült és érdektelenül nézett maga elé, s csak az utolsó kérdésre válaszolt.

- Nem is lenne rossz ötlet. Mindössze annyi kívánságom van, hogy a halálba vigyem magammal az a szemét Malfoyt. - Clar azt hitte rosszul hall. Hermione meg akar halni? Egyszerűen semmi érzelmet nem látott a lány szemében.

- Figyelj ez hülyeség, ne csinálj őrültséget Mione! Nem hagyhatsz itt minket, nekünk szükségünk, van rád. - átölelte barátnőjét és halkan szipogni kezdett. Hermione kissé észhez térve magához szorította a lányt és kezdett megnyugodni.

- Nincs szándékomban fölöslegesen meghalni. De ha a helyzet úgy hozza, hogy ezzel megfizethetek a szüleim gyilkosának, ám legyen. Tudod mit, most inkább foglalkozzunk mással.

- Rendben. De miért bujkálsz előlünk? - A lány szomorú szemeibe nézve azonban megtalálta a választ a kérdésre. – Nem akarod, hogy megtudja, igaz?

- Nem. De nem bírtam volna ott maradni az Odúban és elrontani a hangulatot a kesergésemmel. Azt se akarom, hogy tudja, itt bánkódom miatta. Ugye megérted?

- Persze, ne izgulj, tőlem nem tudja meg, de a többieknek azért szólhatnánk. Biztos örülnének neked. Mellesleg, ha érdekel, a bál után elég kétes állapotban találtunk a rettegett bájitaltanárunkra - vigyorgott kajánul a zöldszemű lány.

- Ezt hogy érted? - kezdett gyanakodni immáron Hermione.

- Semmi különös, mindössze délután kettő körül mentünk le, hogy megnézzük a vén csontot, erre mit találunk? Egy kegyetlenül másnapos fickót két üres üveg whiskyvel a kanapé mellett. Az egész éjszakát átvedelte. A fiúk belökték a zuhany alá, mi meg megpróbáltunk rendet rakni.

- De nem értem, miért itta le magát?

- Jaj, Hermione, lehet, hogy te vagy a Roxfort legokosabb boszorkánya, de nem látod a fától az erdőt.

- Perselus nem szeret engem, ha erre céloztál.

- Pontosan erre céloztam, amúgy meg igenis, szeret és majd belepusztul, ha ellököd magadtól.

- Amúgy sem lenne értelme. Nem lehetnénk együtt az iskola miatt, és ő boldogabb lenne Narcissával.

- Dehogy lenne. Ő akkor boldog, ha veled lehet, amúgy a verebek, illetve a fiúk azt csiripelték, hogy fürdetés közben a szitkozódás mellett mást is hallottak a proftól. - Hermione kíváncsian várta a folytatást.

- Azt mondta, hogy őt nem érdekli más, csak te, de te nem szereted, mert ellökted magadtól és…

- … mi és?

-… és pont, mikor már engedélye is volt kettőtökre az igazgatónőtől. - Hermione akaratlanul is elmosolyodott, aztán könnyek szöktek a szemébe. Akkor hát ezt beszélték annyira a bálon! Mielőtt a férfi ezt elmondhatta volna neki, ő visszautasította.

- Szerintem beszélned kéne vele. - Hermione megrázta a fejét. – Na jó, most viszont átmegyünk Alexhez majd ő rendbe, rak.

Clar felöltöztette a lányt és óvatosan átvezette a fiúk hálótermébe, ahol Alex döbbenten nézett a két lány felé. Egy gyors mozdulattal odaugrott, hogy felkapta Hermiónét, s lefektesse a helyére.

- Mégis mi történt veled?

- Csak egy kissé elszabadultam a gyakorlás közben. Amúgy bocs, hogy nem szóltam, hogy itt vagyok csak…

- Tudom, a hülye apám és a te makacs fejed nehezen férnek meg egy légtérben… pedig én már annyira örültem, hogy egy olyan nő lesz apa mellett, akit mi is bírunk. Te nem csak barát vagy a számukra, sokkal inkább a nővérkém, aki gondoskodik rólam, mióta megismert. Éppen ezért most én gyógyítalak meg, de jobb lesz, ha lemegyünk a hugiékhoz, mert itt nincsen semmink. - ölbe vette Hermiónét és elindult a pince felé.

- Alex, kérlek, ne vigyél Perselushoz… nem bírnám ki, ha így látna.

- Eszem ágában sem volt! Na, itt is vagyunk, ha minden igaz, tudom a jelszót. Véráldozat! - A portréalak kinyitotta a bejáratot és a fiatalok egyenesen a négyes fogat lakosztálya felé vették az irányt. Ott kisebb várakozás után egy morcos és kócos szőke üstök nyitott ajtót.

- Ti meg mi a fenét… Merlinre Hermione! Hozzátok be, gyorsan!
Malfoy elszaladt felébreszteni a többieket, s néhány másodperc múlva már az összes lakó ott nyüzsgött a lány mellett.

- Rendben, akkor kellenének a hozzávalók, de mivel apát ki kell hagyni a dologból nektek, kell megszerezni azokat. - A két Mardekáros srác bólintott és már el is nyargaltak a raktár felé. Pár perc múlva visszatértek a zsákmánnyal és Eileen elkezdte elkészíteni a főzeteket. Mind a heten ott voltak a nappaliban és kérdezgették a sebesült lányt, végül Tya elégelte meg a dolgot és leállította a többiek szóáradatát.

- Elég legyen! Az ég szerelmére, pihennie kell, nem pedig a nyavajgásotokat hallgatnia! Hermione nem akarja, hogy szóljunk Kerinek és valahol meg is értem.

- Keri? Ki az a Keri?! - nézett bágyadtan a többiekre Hermione.

- Ja, bocs, te nem tudod. Szóval Piton ugyebár Draco keresztapja és én ezt tanultam meg kicsinek, a keresztapából lett a keri. De ez még mindig jobb, mint a bátyókám becézgetése, igaz Pipó bácsi? - nyújtotta ki a nyelvét a vöröslő szőkeség felé. Erre persze mindenkiből kitört a nevetés, még Hermione is felvidult egy kicsit. Mikor kész lett a főzet, visszamentek a toronyba, mert nem akarták lebuktatni magukat a férfi előtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.